Blog kategória bejegyzései

Seefest – Ausztriában

Amikor az ember külföldön jár, és a „feküdjünkegésznapavízparton” tevékenységen túl megpróbál nyitott szemmel járni, óhatatlanul is összehasonlítást tesz az itthon és külföldön tapasztaltak között.

Gyerekeim már felnőtt emberek, vízparti pancsolás helyett ezért inkább a hegyekbe járunk pihenni. Kedvenc területem az Alpok hegyvonulata, s mivel a legközelebbi alpesi táj Ausztriában vár ránk, évről-évre ott töltök egy hetet nyáron is.  Télen hála Istennek egy kicsit többet…

Idén nyáron Salzburg környékén jártunk, a nagyvárostól délre Gollingban, egy kis hegyi panzióban foglaltunk szállást. A szomszéd település Kuchl, olyan 3000 fős falu az A10 autópálya mellett. A településnek a Saalzach folyó partján saját strandja, szabadidős parkja és színvonalas sporttelepe van. Augusztus 4.-én tartották a hagyományos Seefest-nek nevezett helyi rendezvényt, ami talán a mi Aszód Fesztiválunknak felel meg. Nyilván kíváncsiak voltunk, hogyan zajlik egy ilyen helyi megmozdulás, ezért vettük a bátorságot és kilátogattunk a meghirdetett időpontra.

Azt kell mondanom, a körítés kicsit csalódást keltett. A városi tó partján, kellemes parkos környezetben állították fel a sörpadokat, sörasztalokat. A világítást póznákra tűzött lámpafüzérek adták, amelyek a nyári szélben lengedeztek a fejek felett. Színpad nem volt, egy mezőgazdasági pótkocsit gurítottak a terület szélére, leengedték az oldalfalakat, fóliát húztak a tetejére. Itt játszott a helyi hagyományőrző fúvószenekar. Mellette egy kis sátorban két – szintén helyi – fiatal zenélt, de csak hogy ne legyen csend. Ausztriában nagyon nagy hagyománya van az önkéntes tűzoltóknak, hiszen a sok faház miatt minden településen, még a legkisebb hegyi faluban is van tűzoltóság. Itt is a felszolgálást, főzést, rendezést piros egyen pólóban lévő tűzoltók végezték. Egy sátorban főztek, egy sátorban süteményt árultak, egyben pedig az innivalót adták. Szóval semmi különös, egyszerű, de jól szervezett rendezvényt csináltak. De nem is ez a lényeg.

Ott volt a falu apraja-nagyja. Idősek és fiatalok, családok, baráti társaságok tömegével jöttek. A számozott asztaloknál több száz helyi lakos, a jelenlévők legalább a felén a hagyományos osztrák bőrnadrágos-kockás inges, magas szárú zoknis viselet. A hölgyeken is hagyományos, de egyszerű, takaros népviselet. Még a fiatalokon is. A zene mellett jó hangulatban söröztek, beszélgettek. Nem a műsor miatt, nem az ingyen kaja-pia lehetősége miatt jöttek, hanem csak azért, hogy együtt legyen a közösség, együtt legyenek a falu lakói. A tér már zsúfolásig megtelt, de csak jöttek, csak jöttek a falusiak. Kerékpárral, autóval, gyalog, traktorral. Nem volt Kis Grofó, nem volt Fásy Mulató, jóformán műsor sem volt. Jöttek, hogy együtt legyenek, jöttek, mert közösségben élni jó dolog. Jöttek, mert ez a szokás, jöttek, mert számítanak egymásnak. Jöttek, mert az értékeket, hagyományokat nem csak a szólamok szintjén őrzik, hanem a való életben is. Egyszerűen jó érzés volt ott lenni és megérezni a közösség erejét. Jó volt ott lenni és bevallom irigykedtem is, nem kicsit.

Seefest Kuchl-ban. Ott volt a falu apraja-nagyja…

És akkor eszembe jutott az a sok aszódi rendezvény, amely alig érte-éri el a helyiek ingerküszöbét, az üres lelátók a helyi focicsapat mérkőzésén, a nemzeti ünnepek, ahová mindig csak ugyanaz a harminc ember jön el. A fanyalgás, hogy túl „kommersz” a műsor, csak a vidéki parasztok jönnek, meg nem elég színvonalas, csak a bunkóknak kell. Vagy éppen túl művészi, és csak az értelmiségi elitet érdekli. Mindig van indok arra, hogy otthon maradjunk a tévé előtt, vagy plázázni menjünk, vagy a kocsmában üljünk.  Ez a „minket nem érdekel semmi” mentalitás pont tetten érhető a Falujárók úti lakótelep egynéhány erkélyén (tisztelet a kivételnek), ahol a legnagyobb lelki nyugalommal kvaterkáznak, miközben a ház környékét felveri a gaz.

A példa pedig adott. Lehet ezt máshogyan is. És a jó példáért nem is kell túl messzire menni…

Tabán fesztivál 2017

Évek óta hagyományos május elsejei programunk, hogy Budapesten a Királyi Vár alatti domboldalon múlatjuk az időt. Ez a Tabán. Egy kellemes, ligetes park a Várhegy és a Gellérthegy között. Május elsején ez a csendes park azonban megtelik élettel: hatalmas színpad, dübörgő hangfalak és sok ezer élő-rockzenére éhes fiatal és idősebb rockrajongó. Évről-évre a magyar rockzene legendái lépnek fel, azok akik magát a stílust megteremtették Magyarországon. A hetvenes évek évek vége, és a nyolcvanas évek nagy sztárjai: Török Ádám és a Mini, Edda, Karthágó, és természetesen a Beatrice Nagy Feróval vagy Deák Bill Gyula (Bill a Király…), Tátrai Band, Skorpió Frenreisz Karcsival, Balázs Fecó és a Korál, csak hogy a legnagyobbakat említsem. A mai hallgatóság zöme már 50-60 éves. Megható volt látni, amint rég nem látott cimborák, barátok találkoznak egymással, és baráti ölelésektől visszhangzott a völgy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tanmese

2016-08-31 Tanmese (?)

Gyakran olvasok a Facebook-on olyan negatív hangvételű bejegyzéseket, amelyek az aszódi közterületek állapotával foglalkoznak. Legalább ilyen gyakran érkezik hozzám hasonló tartalmú bejelentés is. Természetesen a közterületeket rendben tartani hivatott városüzemeltetési csoport nem dolgozik hiba nélkül és azt is el kell fogadni, hogy a szervezet kapacitásai végesek. Viszont azt is látni lehet, elsősorban azokon a területeken, ahonnan a legtöbb panasz érkezik, hogy bizony a közterületekről szóló helyi rendeletben előírtakat meglehetősen kevesen végzik el, tartják be.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….